Eva Perón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédia
María Eva Duarte de Perón

First Lady Argentína
Az iroda
Június 4, 1946 - július 26, 1952
Elnök Juan Perón
Előtt Conrada Victoria Torni
Utódja Üres
Vezetője és Munkaügyi Minisztérium szociális jóléti Argentína
Szolgálatot titkára Jose Maria Freire
Az iroda
Június 4, 1946 - július 26, 1952
Elnök Juan Perón
Előtt Juan Perón
Utódja Jose Maria Freire
Vezetője Egészségügyi Minisztérium Argentína
Az iroda
Június 4, 1946 - július 26, 1952
Elnök Juan Perón
Elnöke női Peronist fél
Az iroda
1947-1952
Előtt Egyik sem
Utódja Delia Parodi
Elnöke Maria Eva Duarte de Perón Foundation
Az iroda
1948-1952
Elnök Juan Perón
Előtt Egyik sem
Utódja Juan Perón
Személyes adatok
Született Május 7, 1919
Los Toldos , Argentína
Meghalt Július 26, 1952 (33 éves)
Buenos Aires , Argentína
Állampolgárság Argentin
Politikai párt Justicialist fél
Peronist feminista párt
Házastárs (ek) Juan Perón (1945-1952)
Foglalkozás Színésznő
Emberbarát
First Lady
Politikus
Vallás Római katolikus vallás
Aláírás
María Eva Duarte de Perón (spanyol: [maɾi.a eβa ðwarte de peɾon] ; 1919-1952) volt a második felesége elnök Juan Perón (1895-1974), és szolgált a First Lady Argentína 1946-tól haláláig 1952-ben . Ő gyakran nevezik egyszerűen Eva Perón, vagy a szerető spanyol nyelvű apró Evita.
Született házasságon kívül a falu Los Toldos a vidéki Argentínában 1919-ben, a negyedik öt gyermek. 1934-ben, a 15 éves, ő ment az ország fővárosa Buenos Aires , ahol folytatta a karrier, mint a színpadi, rádiós és filmes színésznő. Eva találkozott ezredes Juan Perón január 22-én 1944-ben Buenos Aires során egy jótékonysági rendezvény, a Luna Park Stadium javát áldozatainak földrengés San Juan, Argentína . A két házasodtak a következő évben. 1946-ban, Juan Perón elnökévé választották Argentínában. Során a következő hat évben, Eva Perón lett erős a pro-Peronist szakszervezetek , elsősorban nevében felszólalva munkajogi . Ő is futott a Minisztérium munkaügyi és egészségügyi, megalapította és vezette a jótékonysági Eva Perón Foundation , kiállt a nők választójogot Argentínában, és megalapította és vezette a nemzet első nagyszabású nők politikai párt, a női Peronist párt .
1951-ben, Eva Perón lemondott a Peronist jelölték hivatalának alelnöke Argentína . Ebben az ajánlatot, ő kapott nagy támogatást az Peronist politikai alapját, az alacsony jövedelmű és a munkásosztály argentinok, akik a továbbiakban descamisados ​​vagy "félmeztelen is". Ugyanakkor, az ellenzék az ország katonai és polgárság, amelyhez vele csökkenő egészségügyi, végül arra késztette, hogy visszavonja jelölését. 1952-ben nem sokkal halála előtt a rákban évesen 33, Eva Perón kapott hivatalos címe "Lelki vezetője a nemzet" az argentin kongresszus . [1] [2] [3] Eva Perón kapott hivatalos állami temetési annak ellenére, hogy ő nem választott államfő.
Eva Perón részévé vált a nemzetközi populáris kultúra , [4] a legtöbb híres, mint a téma a zenei Evita . [5] Cristina Alvarez Rodriguez, Evita nagy unokahúga, azt állítja, hogy Evita soha nem hagyta el a kollektív tudat az argentinok. [1] Cristina Fernández de Kirchner , az első női megválasztott elnöke Argentína , azt állítja, hogy a nők az ő generációja tartozom adósság Éva a "ő példája a szenvedély és a combativeness . " [6]
Tartalom [hide]
1 Élete
1.1 Korai gyermekkori
1,2 Junín
1,3 Áthelyezés a Buenos Aires
2 Korai kapcsolat Juan Perón
3 hatalomra
3,1 Juan Perón letartóztatása
3,2 1946 elnökválasztás győzelmét
4 Európai turné
5 Jótékonysági és a feminista munkák
5,1 Eva Perón Foundation
5,2 Női Peronist Párt és a női választójog
6 1951 elnökválasztás
6,1 helyettes elnöki jelölését
6,2 csökkenő egészségügyi és a politikai ellenzék
6,3 újraválasztás és spirituális vezetője Nemzet
7 Halál
7,1 átadása és a temetés
7,2 Gyász
7,3 Memorial tervek
7,4 eltűnése és visszatérése holttestét
7,5 végső nyughelye
8 Legacy és kritika
8,1 Argentínában és Latin-Amerika
8,2 állítólagos fasizmus
8,3 International populáris kultúra
9 Referenciák
9,1 Notes
9,2 Bibliográfia
9,3 További olvasnivaló
10 Külső hivatkozások
Korai élete



Eva Duarte rá először szentáldozáshoz , 1926
Kora gyermekkori
Éva önéletrajzában, La Razón de mi Vida , [7] nem tartalmaz dátumokat vagy hivatkozás gyermekkori események, és nem sorolja fel a helyet, az ő születési vagy saját születési név. [8] szerint Junín polgári adatbázis, a születési anyakönyvi kivonat szerint one María Eva Duarte született május 7-én 1922-ben. Vannak olyan érvek, hogy ő nem született Argentínában, de egy kisvárosban Paraguay határ közelében a két ország. Mivel a versengés között Argentína és Paraguay, ezt a tényt már vitatott. Az ő keresztelési igazolást, azonban azokat a születési dátum, mint 7 május 1919 néven Eva María Ibarguren. [9] [10] Úgy tűnik, hogy 1945-ben a felnőtt Eva Perón létrehozott hamisítvány az ő születési anyakönyvi kivonat a házassága. [ 11]
Eva Perón töltötte gyermekkorát Junín , Buenos Aires tartományban . A szülei, Juan Duarte és Juana Ibarguren (nevezik Doña Juana) volt leszármazottja baszk bevándorlók. [12] Juan Duarte volt, egy gazdag farmer a közeli Chivilcoy , ahol már volt felesége és a család. Ebben az időszakban a vidéki Argentína, ez nem volt szokatlan, hogy egy gazdag férfi több család. [13]
1920-ban, amikor Éva egy éves, Duarte visszatért a jogi családja, így Juana Ibarguren és családja öt gyermeket súlyos állapotban a szegénység . Ennek eredményeként az elszegényedés, Ibarguren és gyermekei költözött a legszegényebb területe Junín. Annak érdekében, hogy saját és gyermekei, Ibarguren varrt ruhát szomszédok. A család megbélyegzett a lemondás az apa, különösen azért, mert argentin jog elítélik törvénytelen gyerek. Eva állítólag megsemmisült rá születési anyakönyvi kivonata 1945-ben, hogy törölni ezt a részét a múltját. [11] [14]
Junín
Előtt hagyják őt, Juan Duarte volt Juana Ibarguren egyetlen adathordozón. Életrajzírója John Barnes írja, hogy miután félbemaradt, akkor valamennyi Duarte elhagyta a családot a dokumentum kijelenti, hogy a gyerekek az ő, így lehetővé téve számukra, hogy használja a Duarte vezetéknevét. [15] Nem sokkal azután, Juana költözött gyermekei egy egyszobás apartman Junín. Annak érdekében, hogy fizetni a bérleti díjat azok egy szobás otthon, anya és lánya vette át a munkahelyteremtés, szakács a ház a helyi estancias .
Végül, hála a bátyja pénzügyi segítséget, a család elköltözött egy nagyobb házba, amit később át egy panzióban. [11] Ez idő alatt a fiatal Eva venne részt lelkesen minden az ő iskolai színdarabok és koncertek. Az egyik kedvenc időtöltés volt a mozi. Bár Éva anyja nyilván volt egy pár tervei Éva, akarta, hogy feleségül veszi ki az egyik helyi agglegények, Eva maga karrierről álmodozott híres színésznő. [15] Éva szerelme eljáró megerősítést nyert, amikor októberben 1933 ő játszott kis szerepet játszik az iskola neve Arriba Estudiantes (Diákok Kelj fel), amely Barnes le, mint "érzelmi, hazafias, zászló-integetve melodráma." [15] Miután a játék, ő elhatározta, hogy lesz egy nagy színésznő. [15]
Ugrás a Buenos Aires


Eva Duarte 1935-ben 15 éves korában.
1935-ben a 15 éves, Éva költözött Buenos Aires megvalósítása érdekében az álmait a film sztár. Az önéletrajzában rámutatott arra, hogy minden ember a saját városban, akit a nagyvárosokban le őket: "csodálatos hely, ahol semmi sem kapott, de vagyon." Az Eva, Buenos Aires képviseli menekülés a nyomorúság, hogy körülvette a tartományokban. [8]
Gyakran számoltak be, hogy Eva Perón utazott Buenos Aires vonattal a tangó énekes Agustín Magaldi . [4] [15] Azonban, életrajzírók Marysa Navarro és Nicholas Fraser azt állítják, hogy ez nem valószínű, mivel nincs nyilvántartás a házas Magaldi előadásában Junín 1934-ben. Éva nővér azt állítják, hogy Eva utazott Buenos Aires anyjukkal. A nővérek is állítják, hogy Doña Juana elkísérte lányát egy meghallgatásra egy rádióállomás, és elintézte Éva együtt élni a Bustamontes család, akik barátai a Duarte családja. [16]
Buenos Aires-ben az 1930-as volt, a kontinens legnagyobb kozmopolita és elegáns nagyváros, és hamarosan az úgynevezett "párizsi Dél-Amerikában." Mint minden nagy európai főváros központjában, a város tele volt kávéházak, éttermek, színházak, film házak, üzletek, és a nyüzsgő tömeg. Éva egy a sok ember a vidéki, aki vonz a folyamat az iparosodás , jött a Buenos Aires-ben a 1930-as években. Amikor megérkezett, alig több mint egy karton bőröndöt, amely neki néhány tulajdonát, azt kell érezte fájdalmas értelme a kiszolgáltatottság és a magány. A közvetlen ellentétben a csillogás, a város az 1930-as években is nagy a munkanélküliség, a szegénység, az éhezés és a fővárosban, és sok új érkezők belülről kellett élni bérházak, nyomorúságos vendégházakban és külső nyomornegyedek vált néven villák miserias . [16]
Érkezéskor a Buenos Aires, Eva Duarte szembe kellett néznie azzal a nehézségek nélkül túlélésre formális oktatásban vagy kapcsolatokat. A város túlzsúfolt, különösen ebben az időszakban, mivel a migráció okozta nagy depresszió . Március 28-án 1935-ben ő szakmai debütált a darab "A Perezes kisasszonyok", a Comedias Theater.
1936-ban, Eva turnézott országosan egy színtársulat, modellként dolgozott, és szerepet kapott néhány B-grade film melodrámák. 1942-ben, Eva tapasztalt gazdasági stabilitás, ha egy társaság hívott Candilejas (szponzorált egy szappan gyártó) bérelt neki egy napra szerepet egyik rádió drámák, ami sugárzott a Rádió El Mundo (Világ Radio), a legfontosabb rádióállomás Az ország abban az időben. [4] Még ebben az évben, ő írt alá öt évre szóló szerződést kötött Radio Belgrano, ami biztosítja neki egy szerepet egy népszerű történelmi-dráma nevű program nagy nők története, melyben ő játszotta Elizabeth I. Anglia , Sarah Bernhardt és az utolsó cárnő, Oroszország . Végül, Eva Duarte jött együtt a rádió saját cég. A 1943-ban Eva Duarte volt keresett öt-hatezer peso havonta, így ő az egyik legjobban fizetett színésznők rádió a nemzet. Pablo Raccioppi, aki együtt futott Rádió El Mundo Eva Duarte, azt mondta, hogy nem tetszett neki, de megjegyezte, hogy ő "teljesen megbízható." [17] Éva is volt egy rövid életű filmes karrierjét, de nem az filmek, amiben meg is rendkívül sikeres. Az egyik az utolsó film, a La Cabalgata del Circo (The Circus Kavalkád), Eva játszott egy fiatal lány, aki ország vetekedett egy idős hölgy, a film csillag, Libertad Lamarque .
Ennek eredményeként az ő sikere rádió drámák és a film, Eva ért el a pénzügyi stabilitás és a kényelem. 1942-ben tudott beköltözni a saját lakás kizárólagos szomszédságában Recoleta , a 1567 Calle Posadas Street. A következő évben Eva kezdte karrierjét a politikában, mint az egyik alapítója az Argentin Rádió Syndicate (ARA). [11]
Korai kapcsolat Juan Perón



Juan és Eva Perón, 1945
Az ő kapcsolatai nők bővelkednek rejtély. Úgy találta, sok boldogságot és első felesége , egy nagyon privát homebody. Vajon ugyanazt a férj, akinek második felesége, egy színésznő, kovácsoltvas változások az egész politikai és társadalmi rend? Vajon ezek bármelyike ​​férj az, aki a harmadik felesége , a politikamentesség táncos kisebb állami képességek, az alelnöke Argentína, és utóda, az első női elnök a nyugati féltekén? Egy Perón értékelik a nők többet a cég, mint a testük, és egy másik évesen 58 került egy tizennégy éves hölgy, talán tudat keresve a gyerek sosem édesanyja. Egy része számára volt a hagyományos férfi és egy másik része szembeszállt a szokásait egy férfiak által uralt társadalomban. [18]
A január 15, 1944, egy földrengés történt a város San Juan, Argentína , megölve 6000 embert. Válaszul Perón, aki akkor a titkár Munkaügyi, létrehozott egy alapot, hogy pénzt, hogy segítse az áldozatokat. Ő dolgozott ki egy tervet, hogy egy "művészi fesztivál", mint egy adománygyűjtő, és felkérte rádió és a film szereplőinek részvételét. Egy hét múlva az adománygyűjtés, az összes résztvevő találkozott egy gálán . Ez volt az ünnepi, január 22-én 1944, hogy Eva Duarte először találkozott Juan Perón. [19] Eva említett napon találkozott leendő férje, mint ő "csodálatos nap". [20] Fraser és Navarro azt írja, hogy Juan Perón és Eva elhagyta a gála együtt körülbelül két reggel. [21]
Röviddel miután találkozott a San Juan, Eva Duarte és Juan Perón kezdtek együtt élni. Ez a lépés azt mondta, hogy megbotránkoztak bizonyos Juan Perón a belső kör. Ez alatt az időszak Argentínában, szórakoztató és politikusok látták két különböző osztályok számára. Továbbá úgy vélték, helytelen egy házas pár megosztani negyedévben. Perón azonban bevezette Éva az ő belső köre a politikai munkatársak és a tanácsadók. Még azt is lehetővé tette Eva ülni az ő találkozók közeli tanácsadók és tagjai a kormány. Fraser és Navarro azt állítják, hogy Perón azon döntése, hogy bevonják Éva az ő politikai életben is nehéz megérteni, mert nyithat neki, hogy botrány és kár pályafutását. [4]
Fraser és Navarro azt állítják, hogy Eva Duarte nem volt tudomása, vagy érdekelte a politika előtt találkozó Perón. Ezért soha nem vitatkozott Perón vagy a saját belső kör, hanem csak szívódik fel, amit hallott. [22] Juan Perón később állítást memoár, hogy ő tudatosan választott Eva a tanítványa, és megállapította, hogy hozzon létre benne egy " second I. " [23] Fraser és Navarro azonban arra utalnak, hogy Juan Perón megengedett Eva Duarte az intim expozíciót és a tudás az ő belső kör életkora miatt: volt 48 és volt 24, amikor találkoztak egymással. Ő azért jött, hogy politikai végén az életben, és ezért mentes előítélettől, hogy milyen politikai pályafutása kell végezni, és ő hajlandó volt bármit támogatást akart ajánlani neki. [22]
1944 májusában bejelentették, hogy sugárzott előadóművészeknek kell tömörülés unió, és ez a szakszervezet lenne az egyetlen engedélyezett működését Argentínában . Röviddel azután, hogy szakszervezeti alakult, Eva Duarte választották annak elnöke. Fraser és Navarro gondoljuk, hogy Juan Perón tette a javaslatot, hogy az előadóművészek hozzon létre egy unió, a többi előadóművész valószínűleg úgy érezte, jó volt a politika megválasztása úrnője. Nem sokkal utána elnökké választása az unió, Eva Duarte kezdődött a napi program neve "felé egy jobb jövő", amely a dramatizált szappanoperában formában elért Juan Perón. Gyakran előfordul, Perón a saját beszédeit lenne játszott során a program. Amikor megszólalt, Eva Duarte beszélt köznyelv, mint a rendszeres nő, aki akarta hallgatóit elhinni, amit ő maga hitt a Juan Perón. [24]
Hatalomra

Juan Perón letartóztatása
Története Argentína

Ez a cikk része egy sor
Kolumbusz előtti
Bennszülött népek
Spanyol Birodalom
Viceroyalty a Río de la Plata
Brit invázió
Függetlenség
Május forradalom
Függetlenségi háború
Kongresszusa Tucumán
Polgárháború
Bernardino Rivadavia
Juan Manuel de Rosas
Francia blokád a Río de la Plata
Angol-francia blokád a Río de la Plata
Épület egy nemzet
1853 Alkotmány
Conquest of the Desert
Generálása '80
A radikálisok a Power (1916-1930)
Az Infamous Évtizede
Peronism
Juan Perón és Eva Perón
Általános Szövetsége Munkaügyi
Argentína 1955-1976
Revolución Libertadora
Revolución Argentína
Montoneros és ERP
Nemzeti reorganizációs folyamat
Dirty War
Falklandi háború
(Guerra de las Malvinas)
Demokrácia és válság
Trial a Juntas
December 2001 zavargások
A mai Argentína
Történelem téma
Gazdasági
Történetírás
Katonai
Állampolgárság
Argentína Portál
v · d · e


Bemutató a Perón szabadon bocsátását, október 17-én 1945. A Casa Rosada látható a háttérben.
A 1945 elején, egy csoport hadsereg tisztjei úgynevezett Gou a "Grupo de Oficiales Unidos" (Egyesült Tisztek Group), becenevén "A ezredesek" tett szert jelentős hatással az argentin kormány. Elnök Pedro Pablo Ramírez lett óvatos Juan Perón növekvő teljesítményt a kormány, de nem tudta megfékezni, hogy a hatalom. Február 24-én 1944 Ramírez aláírta saját lemondását papír, amely Fraser és Navarro állítást fogalmazott Juan Perón magát. Edelmiro Julián Farrell , barátja Juan Perón a lett elnök. Juan Perón visszatért munkájához a munkaügyi miniszter. Fraser és Navarro azt állítják, hogy ez a pont, Perón volt a leghatalmasabb ember az argentin kormány. [25] Október 9-én, 1945 Juan Perón letartóztatták ellenfeleit, a kormányon belül, akik attól tartottak, hogy mivel az erős támogatást a descamisados ​​, A munkavállalók és a rossz a nemzet, Perón népszerűsége talán napfogyatkozás, hogy az ülés elnöke.
Hat nappal később, között 250.000 és 350.000 ember gyűlt össze előtt a Casa Rosada , az argentin kormány háza, a kereslet Juan Perón szabadon bocsátását, és szeretnék kapott. 11-ig, Eva Perón lépett az erkélyre a Casa Rosada és kezelni a tömeget. Életrajzírója Robert D. Crassweller azt állítja, hogy ez a pillanat volt, nagyon erős, mert nagyon drámai és emlékeztetett arra, sok fontos szempontból az argentin történelem. Crassweller azt írja, hogy Juan Perón elfogadta a szerepet a caudillo foglalkozik népének a hagyományát argentin vezetők Rosas és Yrigoyen . Crassweller is állítja, hogy az esti szereplő " misztikus felhangja "egy" kvázi - vallásos "jellegét. [26] Eva Perón gyakran jóvá szervez a rali több ezer, hogy szabadult Juan Perón a börtönből október 17-én 1945. Ez a verzió az események népszerűsítette a film változata a Lloyd Webber musical. A legtöbb történész azonban egyetértenek abban, hogy ez a verzió az események nem valószínű. [27] idején Perón bebörtönzése, Eva még mindig csak egy színésznő. Nem volt politikai befolyása a különböző szakszervezetekkel , hogy a támogatott Perón, és azt állítják, hogy nem volt kedvelt belüli Perón a belső kör, nem is tetszik neki sok a film és a rádió az üzleti ezen a ponton. Amikor Juan Perón börtönbe került, Eva Duarte hirtelen jogfosztott. A valóságban a hatalmas rally, hogy a felszabadult Perón a börtönből szervezte a különféle szakszervezetek, mint például az általános munkaerő-Szövetség , vagy a CGT ahogy vált ismertté. A mai napig, a dátum október 17 dolog az üdülés a Justicialist fél Argentínában (ünneplik Dia de la Lealtad, vagy a " Hűség Napja "). Eva és Juan házasodtak diszkréten a polgári ceremónia Junín október 18-án 1945 és a templomi esküvő december 9-én 1945.
1946 elnökválasztás győzelmét
Miután kiengedték a börtönből, Juan Perón úgy döntött, hogy kampányt az elnökség a nemzet. Eva kampányolt erősen a férje alatt 1946 elnöki ajánlatot. Használata saját heti rádióműsorában ő szállított nagy beszédek erős populista retorikát sürgetve a szegények, hogy csatlakozzanak Perón mozgását. Bár lett gazdagabb tőle rádió és modellezés sikert, ő lenne kiemelni a saját szerény nevelését, mert így a szolidaritást a szegény osztályok.
Férjével, Eva látogatott minden szegletében az ország lett az első nő, Argentína történetében jelenik meg a nyilvánosság a kampány trail férjével. (Egyébként ő volt az első nő argentin közéletben viselni nadrágot.) [ idézettségi szükséges ] Eva megjelenése mellett a férje gyakran megsértette létrehozása a gazdagok, a katonai, valamint a politikai életben. Azonban, ő nagyon népszerű volt a lakosság, akik ismerték őt a rádió és a mozgókép megjelenése. Ez volt ebben a fázisban az életét, hogy inkább először ösztönözte az argentin populáció hivatkozni, hogy ne a "Eva Perón", hanem egyszerűen "Evita", ami egy spanyol kicsinyítő vagy gyöngéd becenevet nagyjából megfelel a "Little Eva" vagy "Evie . "
Európai turné

1947-ben, Eva kezdett sokkal-nyilvánosságot "Rainbow Tour" Európa találkozó számos méltóságok és az állam, mint a Francisco Franco és Piusz pápa XII . Életrajzírók Fraser és Navarro azt írja, hogy a turné volt a Genesis-ben meghívást a spanyol vezetője volt terjeszteni Juan Perón. A politikai okokból úgy döntöttek, hogy Evita, Juan Perón nem kell, hogy a látogatás. Fraser és Navarro azt írja, hogy Argentína már csak a közelmúltban alakult ki a "háború karantén", így véve a helyét a Egyesült Nemzetek Szervezete és javítsa kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Ezért látogatást tett Franco, Salazar és az utolsó nyugat-európai autoriter vezető hatalom lenne diplomatikusan elítélik nemzetközi szinten. Fraser és Navarro azt írja, hogy Éva úgy döntött, hogy ha Juan Perón nem fogadja el Franco meghívását egy állami látogatás Spanyolországban, aztán lenne. Tanácsadók majd úgy döntött, hogy Eva látogasson el számos európai ország mellett Spanyolországban. Ezáltal úgy tűnik, hogy Éva rokonszenvét nem kifejezetten a Franco fasiszta Spanyolországban, de egész Európában. A turné számlázott nem politikai túra de nem politikai "goodwill" túra. [28]
Éva jól kapott Spanyolországban, ahol meglátogatta Capilla a Real , a sírok a spanyol uralkodók Ferdinánd és Izabella . Franco Spanyolországban még nem állt helyre a spanyol polgárháborúban (az autark gazdaság és az ENSZ-embargót azt jelentette, hogy az ország nem tudta élelemmel ellátni az embereket .) Látogatása során a spanyolországi, Eva adta ki 100 - peseta megjegyzések sok szegény gyerek találkozott az útját. Ő is kapott Franco a legmagasabb díjat kapott a spanyol kormány, a Rend Isabel a katolikus .
Eva, majd Rómába látogatott, ahol a recepció nem volt olyan meleg, mint volt Spanyolországban. Bár Pius pápa XII nem adott neki egy pápai Dekoráció , volt szabad idő általában megszabott királynék és kapott egy rózsafüzért . [29]
A lány a következő megálló volt Franciaországban, ahol általában jól fogadták. Ő felkereste a Palace of Versailles , többek között a helyszínek. Ő is találkozott Charles de Gaulle . Megígérte France two szállított búzát.
Míg Franciaországban Éva kapott szót, hogy George VI nem kapja meg, amikor a tervek szerint Visit Britain, függetlenül attól, mi a Foreign Office is tanácsot, [30] s hogy látogatása nem tekinthető hivatalos állami látogatást. Fraser és Navarro azt írja, hogy amikor Éva megállapította, hogy a királyi család nem tudta, hogy találkozzon vele, amikor úgy döntött, hogy találkozzon velük, Eva értelmezni, hogy ő volt, hogy elnyomta, és ezért törölni minden olyan terveket egy utat az Egyesült Királyságban. Ugyanakkor a hivatalos indok Éva adta, hogy nem megy, hogy Nagy-Britannia volt a kimerültség.
Eva is meglátogatta Svájc alatt, sem az európai turné. Ez a látogatás már megtekintették a legrosszabb része az utazás. A könyv szerint Evita: A Biography a John Barnes , vezetés közben az utcán sok ember zsúfoltság a kocsiját, hogy valaki dobott két követ és összezúzta a szélvédőre. Ő vetette fel a kezét a sokkot, de nem sérült meg. Később, ülve a külügyminiszter, tiltakozók vetette paradicsom rá. A paradicsom megüt a külügyminiszter és fröccsent az Éva ruha. Miután ez a két esemény, Eva elege lett, és két hónap után hazatért Argentínába.
Volt spekuláció tagjai által Peronist ellenzék, hogy az igazi célja az európai turné volt, hogy betéti források egy svájci bankszámlára . "Az ellenzék Buenos Aires," írja Fraser és Navarro, "feltételezhető, hogy a valódi célja az egész európai látogatás az Éva és az ő testvére, hogy pénzt befizetni a svájci bankszámlákon, valamint hogy a többi már kidolgozott titkolni ezt. Számos gazdag argentinok volt erre, de sok sokkal kényelmesebb és kevésbé feltűnő módon letétbe pénzt svájci számlákon, mint találkozón a svájci külügyminiszter, és bemutatják körül nézni gyárban. " [31] Fraser és Navarro kössenek, "Volt egy svájci bank számla? Valószínűtlennek tűnik. " [32]
Alatt, sem a turné Európába, Eva Perón volt szerepelt a címlapon az idő magazin. A fedél a felirat-"Eva Perón: Két világ között, egy argentin szivárvány"-ben utalás a név adott Éva európai körútja, a Rainbow Tour. Ez lenne az első és egyetlen alkalommal a folyóirat történetében, hogy egy dél-amerikai first lady meg egyedül a fedezeti (1951-ben, Eva meg ismét Juan Perón). Azonban az 1947-es címlapsztori volt az első közzététel is beszélve, hogy Éva már házasságon kívül született. A megtorlás, a folyóirat betiltották Argentínából több hónapon keresztül. [33]
Miután visszatért Argentínába Európából, Evita soha többé nem jelenik meg a nyilvánosság a bonyolult hairdos az ő filmsztár nap. A ragyogó arany színű lett visszafogott hangon, és még a stílus változott, a haját húzzák vissza súlyosan egy nagy fonott konty . Továbbá, az ő extravagáns ruházati vált kifinomultabb után a túra. Már nem is ő viselte a bonyolult kalapot és forma simuló ruhák az argentin tervezők. Hamarosan elfogadott egyszerűbb és divatos párizsi couture vált különösen csatolt divat a Christian Dior és az ékszereket a Cartier . A kísérlet arra, hogy ápolják egy komoly politikai személyiséget, Eva kezdtek megjelenni a nyilvánosság viselő konzervatív, bár stílusos tailleurs (üzleti-szerű kombinációja szoknyák és dzsekik), amely szintén készítette Dior és egyéb párizsi couture ház.
Jótékonysági és a feminista munkák

Eva Perón Foundation


Eva Perón találkozik a lakosság az ő alapítvány irodájában.
A Sociedad de Beneficencia (Society of jótékonyság), a jótékonysági csoport alkotja a társadalom 87 női, volt felelős a legtöbb jótékonysági munkák Buenos Aires a választások előtt a Juan Perón. Fraser és Navarro azt írja, hogy egy ponton a Sociedad volt a felvilágosult intézmény gondozó árvák és a hajléktalan nő, de azokban a napokban már régen, mire az első ciklus Juan Perón. A 1800-as években, a Sociedad már támogatja a magán hozzájárulások, nagyrészt azok a férjek a társadalom hölgyek. De az 1940-es, a Sociedad támogatta a kormány. [4]
Ez volt a hagyomány a Sociedad, hogy megválasszák a First Lady Argentína elnöki A szeretet. De a hölgyek a Sociedad nem hagyta jóvá az Eva Perón az elszegényedett háttér, hiányzik a formális oktatás, és a korábbi karrierjét színésznő. Fraser és Navarro azt írja, hogy a hölgyek a Sociedad féltek, hogy Evita volna meg egy rossz példa az árváknak, ezért a társadalom hölgyek nem terjed ki Evita helyzetét elnöke a szervezet. Gyakran mondják, hogy Evita volt kormányzati támogatás a Sociedad levágta a megtorlás. Fraser és Navarro arra utalnak, hogy ez a verzió az események a jogvita tárgyát képezi, de a kormányzati támogatás, amely korábban támogatta a Sociedad már elment, hogy támogassa Evita saját alapjait. A Fundación María Eva Duarte de Perón jött létre július 8-án, 1948. Ez később átnevezték egyszerűen Eva Perón Foundation . A finanszírozás kezdődött 10.000 peso által Evita magát. [34]
Az A Nő a Whip , az első angol nyelvű életrajzát Eva Perón, szerző Mary Main azt írja, hogy nem veszik nyilvántartást tartották az alapítvány, mert csupán egy eszköz összpontosító állami pénzt a privát svájci bankszámlákon által ellenőrzött Peróns. [ 35] Fraser és Navarro, azonban ezek a követelések ellen, írásban, hogy Ramón Cereijo, pénzügyminiszter tartott rekordot, és hogy az alapítvány "indult a legegyszerűbb válasz a szegénységi (Evita) előforduló minden nap az irodájában", és "a szörnyű elmaradottság szociális szolgáltatások vagy szeretet, ahogy még nevezik, Argentínában. " [36] Crassweller azt írja, hogy az alapítvány támogatta adományokkal készpénz és áruk a Peronist szakszervezetek, magánvállalkozások, és hogy a Confederación General del Trabajo adományozott three man-nappal (később csökken kettő) a fizetés minden dolgozó évente. Adója lottó és film jegyek is segített, hogy támogassák az alapítvány, ahogy illeték a kaszinó és a bevétel a lóverseny. Crassweller is megjegyzi, hogy voltak bizonyos esetekben vállalkozások is nyomást adományozni, hogy az alapítvány, a negatív hatások miatt, ha kérelem adományokat nem teljesültek. [37]
Néhány éven belül, az alapítvány volt vagyon készpénz és áruk meghaladja a 3000000000 peso , vagy több mint $ 200 millió az árfolyam a 1940-es évek végén. Ez foglalkoztatott munkavállalókat 14.000, ebből 6000 volt építőmunkások, és 26 pap. Ez vásárolt és forgalmazott évente 400.000 pár cipő, 500000 varrógépet, 200000 főzőedények. Az alapítvány is adott ösztöndíj, lakások, kórházak és más jótékonysági intézmények. Minden szempontból az alapítvány mellett Evita felügyelete alatt. Az alapítvány is építettek egész közösségeket, mint Evita város , amely még mindig létezik ma. Fraser és Navarro azt állítják, hogy mivel a munkálatok és az egészségügyi szolgáltatások az alapítvány, először a történelemben nem volt egyenlőtlenség argentin egészségügyi ellátásban. [38]
Fraser and Navarro write that it was Evita's work with the foundation that played a large role in her idealization, leading some to even consider her to be a saint . Though it was unnecessary from a practical standpoint, Evita set aside many hours per day to meet with the poor who requested help from her foundation. During these meetings with the poor, Evita often kissed the poor and allowed them to kiss her. Evita was even witnessed placing her hands in the suppurated wounds of the sick and poor, touching the leprous , and kissing the syphilitic . Fraser and Navarro write that though Argentina is secular in many respects, it is essentially a Catholic country. Therefore, when Evita kissed the syphilitic and touched the leprous she "ceased to be the President's wife and acquired some of the characteristics of saints depicted in Catholicism." Poet José María Castiñeira de Dios , a man from a wealthy background, reflected on the times he witnessed Evita meeting with the poor: "I had had a sort of literary perception of the people and the poor and she had given me a Christian one, thus allowing me to become a Christian in the profoundest sense...." [ 39 ]
Fraser and Navarro write that toward the end of her life, Evita was working as many as 20 and 22 hours per day in her foundation, often ignoring her husband's request that she cut back on her workload and take the weekends off. The more she worked with the poor in her foundation, the more she adopted an outraged attitude toward the existence of poverty, saying, "Sometimes I have wished my insults were slaps or lashes. I've wanted to hit people in the face to make them see, if only for a day, what I see each day I help the people." [ 40 ] Crassweller writes that Evita became fanatical about her work in the foundation and felt on a crusade against the very concept and existence of poverty and social ills. "It is not surprising," writes Crassweller, "that as her public crusades and her private adorations took on a narrowing intensity after 1946, they simultaneously veered toward the transcendental ." Crassweller compares Evita to Ignatius Loyola , saying she came to be akin to a one-woman Jesuit Order . [ 41 ]
Female Peronist Party and women's suffrage
Biographers Fraser and Navarro wrote that Eva Perón has often been credited with gaining for Argentine women the right to vote. While Eva did make radio addresses in support of women's suffrage and also published articles in her Democracia newspaper asking male Peronists to support women's right to vote, ultimately the ability to grant to women the right to vote was beyond Eva's powers. Fraser and Navarro claim that Eva's actions were limited to supporting a bill introduced by one of her supporters, Eduardo Colom, a bill which was eventually dropped. A new bill in support of women's suffrage was introduced which the Senate of Argentina sanctioned on 21 August 1946, and it was necessary to wait for more than a year before the House of Representatives could sanction it on 9 September 1947. Law 13,010, established the equality of political rights between men and women and universal suffrage in Argentina. Finally, Law 13,010 was approved unanimously. In a public celebration and ceremony, however, Juan Perón signed the law granting women the right to vote, and then he handed the bill to Eva, symbolically making it hers.
Eva Perón then created the Female Peronist Party , which was the first large female political party in the nation. Navarro and Fraser write that by 1951 the party had 500,000 members and 3,600 headquarters across the country. Navarro and Fraser write that while Eva Perón did not consider herself a feminist, her impact on the political life of women was decisive. Thousands of previously apolitical women entered politics because of Eva Perón. They were the first women to be active in Argentine politics. The combination of female suffrage and the organization of the Female Peronist Party granted Juan Perón a large majority (sixty-three percent) of the vote in the 1951 presidential elections.
1951 Presidential election

Vice Presidential nomination


A crowd of an estimated two million gathers in 1951 to show support for the Perón-Perón ticket.
In 1951, Evita set her sights on earning a place on the ballot as candidate for vice-president. This move angered many military leaders who despised Evita and her increasing powers within the government. According to the Argentine Constitution, the Vice President automatically succeeds the President in the event of the President's death. The possibility of Evita becoming president in the event of Juan Perón's death was not something the military could accept. [ 4 ]
She did, however, receive great support from the working class, the unions, and the Peronist Women's Party. The intensity of the support she drew from these groups is said to have surprised even Juan Perón himself. Fraser and Navarro write that the wide support Evita's proposed candidacy generated indicated to him that Evita had become as important to members of the Peronist party as Juan Perón himself was. [ 42 ]


Evita embraces Perón during the 1951 joint ticket rally, unable to accept popular calls that she run for Vice-President.
On August 22, 1951 the unions held a mass rally of two million people called "Cabildo Abierto." (The name "Cabildo Abierto" was a reference and tribute to the first local Argentine government of the May Revolution , in 1810.) The Peróns addressed the crowd from the balcony of a huge scaffolding set up on the Avenida 9 de Julio , several blocks away from the Casa Rosada, the official government house of Argentina. Overhead were two large portraits of Eva and Juan Perón. It has been claimed that "Cabildo Abierto" was the largest public display of support in history for a female political figure. [ 16 ]
At the mass rally, the crowd demanded that Evita publicly announce her official candidacy as vice president. She pleaded for more time to make her decision. The exchange between Evita and the crowd of two million became, for a time, a genuine and spontaneous dialogue, with the crowd chanting, "¡Evita, Vice-Presidente!" When Evita asked for more time so she could make up her mind, the crowd demanded, "¡Ahora, Evita, ahora!" ("Now, Evita, now!"). Eventually, they came to a compromise. Evita told the audience that she would announce her decision over the radio a few days later.
Declining health and political opposition


Eva Perón addresses the Peronists on 17 October 1951. By this point she was too weak to stand without Juan Perón's aid.
Eventually, she declined the invitation to run for vice-president, saying that her only ambition was that in the large chapter of history that would be written about her husband, the footnotes would contain mention of a woman who brought the "hopes and dreams of the people to the president," a woman who eventually turned those hopes and dreams into "glorious reality." In Peronist rhetoric, this event has come to be referred to as "The Renouncement," portraying Evita as having been a selfless woman in line with the Hispanic myth of marianismo . Most biographers, however, postulate that Evita did not so much renounce her ambition as bow out due to pressure from her husband, the military, and the Argentine upper class, who preferred that she not enter the race.



Renouncement speech of Eva Perón (in Spanish). Source: Radio Nacional. RTA. Argentína
By 1951, it had also become evident that her health was rapidly deteriorating. In early 1950, Evita fainted in public and underwent surgery a few days later. Although it was reported that she had undergone an appendectomy, she had actually developed advanced cervical cancer . [ 43 ] Fainting continued through 1951 (including the evening after "Cabildo abierto"), with extreme weakness and severe vaginal bleeding. Although her diagnosis was withheld from her by Juan, [ 44 ] she knew she was not well, and a bid for the vice-presidency was not practical in light of her condition. Only a few months after "the Renouncement," Evita underwent a secret radical hysterectomy in an attempt to eradicate her advanced cervical cancer. [ 45 ] In 2011 a Yale neurosurgeon studied Evita's skull x-rays and photographic evidence and stated that Perón was likely given a prefrontal lobotomy in the last months of her life in order "to relieve the pain, agitation and anxiety she suffered in the final months of her illness". [1]
Re-election and Spiritual Leader of the Nation
On 4 June 1952, Evita rode with Juan Perón in a parade through Buenos Aires in celebration of his re-election as President of Argentina. Evita was by this point so ill that she was unable to stand without support. Underneath her oversized fur coat was a frame made of plaster and wire that allowed her to stand. She took a triple dose of pain medication before the parade, and took another two doses when she returned home.
In an official ceremony a few days after Juan Perón's second inauguration, Evita was given the official title of "Spiritual Leader of the Nation."
Halál

Passing and funeral
Despite having undergone a hysterectomy by the American surgeon George T. Pack, [ 46 ] Evita's cancer returned rapidly. [ 45 ] She developed lung metastasis and was the first Argentine to undergo chemotherapy (a novel treatment at that time). Despite all available treatment, she became emaciated , weighing only 36 kg (about 79 lb.) by June 1952. Evita died at the age of 33, at 8:25 pm, on July 26, 1952. The news was immediately broadcast throughout the country, and Argentina went into mourning. All activity in Argentina ceased; movies stopped playing; restaurants were closed and patrons were shown to the door. A radio broadcast interrupted the broadcasting schedule, with the announcer reading, "The Press Secretary's Office of the Presidence of the Nation fulfills its very sad duty to inform the people of the Republic that at 20:25 hours deceased Mrs Eva Perón, Spiritual Leader of the Nation." Eva Perón was granted an official state funeral and a full Roman Catholic requiem mass . [ 47 ]
Mourning
Upon Eva Perón's death, the government suspended all official activities for two days, with all flags being flown at half-staff for ten days. It soon became apparent, however, that these measures fell short of reflecting popular grief. The crowd outside of the official presidential residence had grown dense, congesting the streets for ten blocks in each direction. Later, while Evita's body was being moved, eight people were crushed to death in the throngs. In the following 24 hours, over 2000 people would be treated in city hospitals for injuries sustained in the rush to be near Evita as her body was being transported from the presidential residence to the Ministry of Labour building. The streets of Buenos Aires overflowed with flowers that were stacked in huge piles, and within one day of Evita's death, all flower shops in Buenos Aires had run out of flowers. Despite the fact that Eva Perón never held an official political office, she was eventually given an official funeral usually reserved for a head of state. [ 48 ] A memorial was held for the Argentine team during the 1952 Summer Olympics in Helsinki due to Eva Perón's death during those games. [ 49 ]
There were different interpretations of the popular mourning of Eva Perón's death. Some reporters viewed that the mourning was authentic, while others felt that the popular grief was merely the result of the public succumbing to the "passion plays" of the Peronist regime. For example, according to a Time magazine article published on 11 August 1952 entitled "In Mourning," the Peronist government enforced the beginning of daily periods of five minutes of mourning, following the daily radio announcement. [ 50 ]
During Evita's time, children born to unmarried parents did not have the same legal rights as those born to married parents. Biographer Julie M. Taylor, professor of anthropology at Rice University , [ 51 ] has said that Evita was well aware of the pain of being born "illegitimate." Taylor speculates that Evita's awareness of this may have influenced her decision to have the law changed so that "illegitimate" children would henceforth be referred to as "natural" children. [ 52 ] Upon her death, the Argentine public was told that Evita was only 30. The discrepancy was meant to dovetail with Evita's earlier tampering with her birth certificate. After becoming the first lady in 1946, Evita had her birth records altered to read that she had been born to married parents, and placed her birth date three years forward, making herself younger. [ 4 ]
Memorial plans


Dr. Ara inspects Eva Perón's embalmed corpse.
Shortly after Evita's death, Dr. Pedro Ara was approached to embalm the body. Fraser and Navarro write that it is doubtful that Evita herself ever expressed a wish to be embalmed and suggest that it was most likely Juan Perón's decision. Dr. Ara was a professor of anatomy who had studied in Vienna and maintained an academic career in Madrid. His work was occasionally referred to as "the art of death." His highly advanced embalming technique consisted of replacing the corpse's blood with glycerine , which preserved all organs including the brain and created a very lifelike appearance, giving the body the appearance of "artistically rendered sleep." Dr. Ara was known in Buenos Aires society for his work. Among the people he had embalmed was Spanish composer Manuel de Falla . [ 53 ] Dr. Ara claims that his embalming of Evita's corpse began on the night of her death and that by the next morning "the body of Eva Perón was completely and infinitely incorruptible" and therefore suitable for display to the public. [ 54 ]
In the book Peron and the Enigmas of Argentina , biographer Robert D. Crassweller claims that the Anglo Saxon nations of North America and Europe largely misunderstood Argentina's response to the death of Eva Perón as well as the ornate funeral she was granted. Crassweller attributes this misunderstanding to the unique cultural makeup of the Peróns and Argentina itself, claiming that the Peróns are of the Hispanic tradition and that their opposition was largely of Anglo-Saxon extraction:
Almost lost among the memories of Evita that have caught the imagination of the world there was another that has been little noted but whose importance is considerable: the legacy of incomprehension. Her brief and dazzling years were so successful because, in good part, she was so profoundly of the ethos . 'I have the body and the soul and the blood of the people.' But it was the ethos of the old, Hispanic - Creole tradition, born in the interior out of Lima and nurtured on the Pampas. Like Perón, she was wholly indigenous in origin, formation, and spirit; like him, she was distrusted and misunderstood in the Argentina of the Liberal System and in the outside world that knew only that Argentina.
Ugyanez igaz volt tekintettel Evita által dramatizált halála idején az utolsó tíz hónap, a haldokló a közvéleményt, hogy ő kérte a megerősítését vele odaadás. Such an attitude toward mortality is a variation of the old Hispanic preoccupation with death and with the dignity and splendour associated with it. It had by then faded away in most of the European Catholic societies and it is unknown in the Anglo-Saxon nations. Therefore, many saw her ordeal and the response of Perón and of the vast public as elements in an essentially political passion play, an attempt to milk some sympathy and benefit out of what should have been a private tragedy. It was simply the legacy of incomprehension, the same legacy that made it impossible for Evita and Perón to grasp fully the emotional intensity of much of the world reaction to the seizure of La Prensa , or other repressions of the Peronato. Thus Evita lived and died, an object of wonder to the world and a memorial to the inability of one ethos truly to understand another. [ 55 ]
Disappearance and return of corpse
Shortly after her death, plans were made to construct a monument in Evita's honor. The monument, which was to be a statue of a man representing the "descamisados," was projected to be larger than the Statue of Liberty. Evita's body was to be stored in the base of the monument and, in the tradition of Lenin 's corpse, to be displayed for the public. While waiting for the monument to be constructed, Evita's embalmed body was displayed in her former office at the CGT building for almost two years. Before the monument to Evita was completed, Juan Perón was overthrown in a military coup , the Revolución Libertadora , in 1955. Perón hastily fled the country and did not make arrangements to secure Evita's body.
A military dictatorship took power in Argentina. The new authorities removed Evita's body from display and its whereabouts remained a mystery for 16 years. From 1955 until 1971, the military dictatorship of Argentina issued a ban on Peronism. It became illegal not only to possess pictures of Juan and Eva Perón even in one's home, but even to speak their names. In 1971 the military revealed that the body was buried in a crypt in Milan , Italy, under the name "María Maggi." In 1995, Tomás Eloy Martínez published "Santa Evita," a work propounding many new stories [ 56 ] about the escapades of the corpse—including allegations that many wax copies had been made, that the corpse had been damaged with a hammer, and that one of the wax copies was the object of an officer's sexual attentions.


Eva Perón's tomb in La Recoleta Cemetery in the Buenos Aires district of Recoleta
Final resting place
In 1971, Evita's body was exhumed and flown to Spain, where Juan Perón maintained the corpse in his home. Juan and his third wife, Isabel, decided to keep the corpse in their dining room on a platform near the table. In 1973, Juan Perón came out of exile and returned to Argentina, where he became president for the third time. Perón died in office in 1974. His third wife, Isabel Perón , whom he had married on November 15, 1961, and who had been elected vice-president, succeeded him, thus becoming the first female president in the Western Hemisphere . It was Isabel who had Evita's body returned to Argentina and (briefly) displayed beside Juan Perón's. The body was later buried in the Duarte family tomb in La Recoleta Cemetery , Buenos Aires.
Extensive measures were taken by the Argentine government to secure Evita's tomb. There is a trapdoor in the tomb's marble floor, which leads to a compartment that contains two coffins. Under the first compartment is a second trapdoor and a second compartment. That is where Evita's coffin rests. Biographers Marysa Navarro and Nicholas Fraser write that the claim is often made that Evita's tomb is so secure that it could withstand a nuclear attack. "It reflects a fear," they write, "a fear that the body will disappear from the tomb and that the woman, or rather the myth of the woman, will reappear." [ 57 ] This cemetery, which is located in the northern part of barrio Recoleta, also holds the remains of many illustrious military generals, presidents, scientists, poets and other affluent Argentinians. There is a saying in Argentina that it costs much more to die than it does to live.
Legacy and criticism

Argentina and Latin America
"In all of Latin America, only one other woman has aroused an emotion, devotion and faith comparable to those awakened by the Virgin of Guadalupe . In many homes, the image of Evita is on the wall next to the Virgin." [ 58 ]


Posters of Eva Perón in Buenos Aires, Argentina.
In his essay titled "Latin America" published in The Oxford Illustrated History of Christianity , John McManners also claims that the appeal and success of Eva Perón can be related in terms of Latin American mythology and concepts of divinity. McManners even claims that Eva Perón consciously incorporated aspects of the mythology of the Virgin and of Mary Magdalene into her public persona. [ 59 ] Historian Hubert Herring has described Eva Perón as "Perhaps the shrewdest woman yet to appear in public life in Latin America." [ 60 ]
In a 1996 interview, Tomás Eloy Martínez referred to Eva Perón as "the Cinderella of the tango and the Sleeping Beauty of Latin America." Martínez suggested Eva Perón has remained an important cultural icon for the same reasons as fellow Argentine Che Guevara :
"Latin American myths are more resistant than they seem to be. Not even the mass exodus of the Cuban raft people or the rapid decomposition and isolation of Fidel Castro 's regime have eroded the triumphal myth of Che Guevara, which remains alive in the dreams of thousands of young people in Latin America, Africa and Europe. Che as well as Evita symbolize certain naive, but effective, beliefs: the hope for a better world; a life sacrificed on the altar of the disinherited, the humiliated, the poor of the earth. They are myths which somehow reproduce the image of Christ ." [ 61 ]
Though it is not an official government holiday, the anniversary of Eva Perón's death is marked by Argentines every year. Additionally, Eva Perón has been featured on Argentine coins, and a form of Argentine currency called "Evitas" was named in her honor. [ 62 ] Ciudad Evita (Evita City), which was established by the Eva Perón Foundation in 1947, is located just outside of Buenos Aires. Cristina Kirchner , the first elected female president in Argentinian history, is a Peronist who has occasionally been referred to as "The New Evita." Kirchner says she does not want to compare herself to Evita, claiming Evita was a unique phenomenon in Argentine history. However, Kirchner says that women of her generation who came of age in the 1970s during the military dictatorships in Argentina owe a debt to Evita for offering an example of passion and combativeness. [ 6 ] On 26 July 2002, the 50th anniversary of Eva Perón's death, a museum opened in her honor called "Museo Evita." The museum, which was created by her great-niece Cristina Alvarez Rodriquez, houses many of Eva Perón's clothes, portraits, and artistic renderings of her life. It has become a popular tourist attraction. The museum was opened in a building that was once used by the Eva Perón Foundation. [ 63 ]


Statue of Eva Perón in the Recoleta district of Buenos Aires.
In the book Eva Perón: The Myths of a Woman , cultural anthropologist Julie M. Taylor claims that Evita has remained important in Argentina due to the combination of three unique factors:
"In the images examined, the three elements consistently linked— femininity , mystical or spirituality power, and revolutionary leadership—display an underlying common theme. Identification with any one of these elements puts a person or a group at the margins of established society and at the limits of institutional authority. Anyone who can identify with all three images lays an overwhelming and echoing claim to dominance through forces that recognize no control in society or its rules. Only a woman can embody all three elements of this power." [ 64 ]
Taylor argues that the fourth factor in Evita's continued importance in Argentina relates to her status as a dead woman and the power that death holds over the public imagination. Further, Taylor claims that Evita's embalmed corpse is analogous to the incorruptibility of various Catholic saints, such as Bernadette Soubirous , and therefore holds powerful symbolism within the largely Catholic cultures of Latin America .
"To some extent her continuing importance and popularity may be attributed not only to her power as a woman but also to the power of the dead. However, a society's vision of the afterlife may be structured, death by its nature remains a mystery, and, until society formally allays the commotion it causes, a source of disturbance and disorder. Women and the dead— death and womanhood —stand in similar relation to structured social forms: outside public institutions, unlimited by official rules, and beyond formal categories. As a female corpse reiterating the symbolic themes of both woman and martyr , Eva Perón perhaps lays double claim to spiritual leadership." [ 65 ]
Allegations of fascism


On April 9, 1951, Golda Meir , Labor Minister and future Foreign Affairs Minister of Israel and Prime Minister of Israel , met with Eva Perón to thank her for the aid the Eva Perón Foundation had given to Israel.
Biographers Nicholas Fraser and Marysa Navarro write that Juan Perón's opponents had from the start accused Perón of being a fascist . Spruille Braden , a diplomat from the United States who was greatly supported by Juan Perón's opponents, campaigned against Juan Perón's first candidacy on the platform that Juan Perón was a fascist and a Nazi. Fraser and Navarro also theorize that the perception of the Peróns as fascists was enhanced during Evita's 1947 European tour during which she was a guest of honor of Francisco Franco . By 1947, Franco had become politically isolated as one of the few remaining fascists to retain power. Franco, therefore, was in desperate need of a political ally. As much as a third of Argentina's population is of Spanish descent, and therefore it seemed natural that Argentina would have diplomatic relations with Spain. Commenting on the international perception of Evita during her 1947 European tour, Fraser and Navarro write, "It was inevitable that Evita be viewed in a fascist context. Therefore, both Evita and Perón were seen to represent an ideology which had run its course in Europe, only to re-emerge in an exotic, theatrical, even farcical form in a faraway country." [ 66 ]
Laurence Levine, the former president of the US-Argentine Chamber of Commerce, writes that in contrast to Nazi ideology, the Peróns were not anti-Semitic . In the book Inside Argentina from Perón to Menem : 1950–2000 from an American Point of View , Levine writes:
"The American government demonstrated no knowledge of Perón's deep admiration for Italy (and his distaste for Germany, whose culture he found too rigid). Nor did they appreciate that although anti-Semitism existed in Argentina, Perón's own views and his political associations were not anti-Semitic. They paid no attention to the fact that Perón sought out the Jewish community in Argentina to assist in developing his policies and that one of his most important allies in organizing the industrial sector was José Ber Gelbard, a Jewish immigrant from Poland." [ 67 ]


Juan Perón and Jewish Peronist José Ber Gelbard
Biographer Robert D. Crassweller writes, "Peronism was not fascism," and "Peronism was not Nazism." Crassweller also refers to the comments of US Ambassador George S. Messersmith . While visiting Argentina in 1947, Messersmith made the following statement: "There is not as much social discrimination against Jews here as there is right in New York or in most places at home." [ 68 ]
In his review of the 1996 movie Evita , movie critic Roger Ebert criticized Eva Perón, writing. "She let down the poor, shirtless ones by providing a glamorous facade for a fascist dictatorship, by salting away charity funds, and by distracting from her husband's tacit protection of Nazi war criminals." [ 69 ] Time Magazine later published an article by Tomás Eloy Martínez , formerly director of the Latin American program at Rutgers University , titled "The Woman Behind the Fantasy: Prostitute, Fascist, Profligate—Eva Peron Was Much Maligned, Mostly Unfairly". In this article, Martínez writes that the accusations that Eva Perón was a fascist, a Nazi, and a thief have been leveled against Evita for decades. Martínez writes that these accusations are actually untrue:
"She was not a fascist—ignorant, perhaps, of what that ideology meant. And she was not greedy. Though she liked jewelry, furs and Dior dresses, she could own as many as she desired without the need to rob others…. In 1964 Jorge Luis Borges stated that 'the mother of that woman [Evita]' was 'the madam of a whorehouse in Junín.' He repeated the calumny so often that some still believe it or, more commonly, think Evita herself, whose lack of sex appeal is mentioned by all who knew her, apprenticed in that imaginary brothel. Around 1955 the pamphleteer Silvano Satander employed the same strategy to concoct letters in which Evita figures as an accomplice of the Nazis. It is true that (Juan) Perón facilitated the entrance of Nazi criminals to Argentina in 1947 and 1948, thereby hoping to acquire advanced technology developed by the Germans during the war. But Evita played no part. She was far from being a saint, despite the veneration of millions of Argentines, but she was not a villain either." [ 70 ]
In his doctoral dissertation at Ohio State University , Lawrence D. Bell writes that the governments that preceded Juan Perón had been anti-Semitic but that Juan Perón's government was not. Juan Perón "eagerly and enthusiastically" attempted to recruit the Jewish community into his government and even set up an entire branch of the Peronist government for Jewish members. Juan Perón's government was the first to court the Argentine Jewish community and the first to allow Jewish citizens to hold public office. [ 71 ] Kevin Passmore writes that the Peronist regime, more than any other Latin American regime, has been accused of being fascist. Passmore claims, however, that the Peronist regime was not fascist, and fascism under Perón never took hold in Latin America. Additionally, because the Peronist regime allowed for rival political parties to exist, the Peronist regime cannot be described as totalitarian . [ 72 ]
International popular culture
See also: Cultural depictions of Eva Perón


Liza Minnelli reading the plaque on Eva Perón's tomb, 1993. In the early 1980s, Minnelli was considered for the lead role in the movie version of the musical Evita . [ 73 ]
By the late 20th century, Eva Perón had become the subject of numerous articles, books, stage plays, and musicals, ranging from the biography The Woman with the Whip to a 1981 TV movie called Evita Perón with Faye Dunaway in the title role. [ 74 ] The most successful rendering of Eva Perón's life has been the musical production Evita . The musical began as a concept album co-produced by Tim Rice and Andrew Lloyd Webber , with Julie Covington in the title role. Elaine Paige would later be cast in the title role when the concept album was adapted into a musical stage production in London's West End . In 1980, Patti LuPone won the Tony Award for Best Leading Actress in a Musical for her performance as the title character. Nicholas Fraser claims that to date "the musical stage production has been performed on every continent except Antarctica and has generated over $2 billion in revenue." [ 75 ]
As early as 1978, the musical was considered as the basis for a movie. After a nearly 20-year production delay, Madonna was cast in the title role for the film version and won the Golden Globe Award for "Best Actress in a Musical or Comedy." In response to the American film, and in an alleged attempt to offer a more politically accurate depiction of Evita's life, an Argentine film company released Eva Perón: The True Story . The Argentine production starred actress Esther Goris in the title role. This movie was the 1996 Argentine submission for the Oscar in the category of "Best Foreign Language Film."
Nicholas Fraser writes that Evita is the perfect popular culture icon for our times because her career foreshadowed what, by the late 20th century, had become common. During Evita's time it was considered scandalous for a former entertainer to take part in public political life. Her detractors in Argentina had often accused Evita of turning public political life into show business . But by the late 20th century, Fraser claims, the public had become engrossed in the cult of celebrity and public political life had become insignificant. In this regard, Evita was perhaps ahead of her time. Fraser also writes that Evita's story is appealing to our celebrity-obsessed age because her story confirms one of Hollywood 's oldest clichés , the rags to riches story. [ 76 ] Reflecting on Eva Perón's popularity more than half a century after her death, Alma Guillermoprieto writes that, "Evita's life has evidently just begun." [ 77 ]
Referenciák

Megjegyzések
^ a b A nation seeks salvation in Evita By Scotsman.com: "On 26 July 1952, a hushed Argentina heard Eva Perón, the 'spiritual leader of the nation', had died, aged 33."
^ Fraser & Navarro (1996:158). "As Evita's health continued to deteriorate that month, the city of Quilmes resolved to change its name to 'Eva Perón,' and Congress, after a special legislative session, devoted to eulogies of 'the most remarkable woman of any historical epoch', gave her the title Jefe Espiritual de la Nacion (Spiritual Leader of the Nation)."
^ Crassweller (1987:245). "A week later, on her thirty-third birthday, she received from Congress the title of Spiritual Leader of the Nation."
^ a b c d e f g Fraser & Navarro (1996).
^ Brantley, Ben. In London, a Pious 'Evita' for a Star-Struck Age . New York Times: 3 July 2006.
^ a b Saturday, Sep. 29, 2007 (2007-09-29). "Time Magazine. Interview: Cristina Fernandez de Kirchner of Argentina" . Time.com . Retrieved 2011-01-27 .
^ Published in Argentina in 1952; subsequently published in English-speaking countries under the titles My Mission in Life and Evita by Evita
^ a b Perón (1952).
^ Fraser & Navarro (1996:2–3).
^ Act 495, from the Church "Capellanía Vicaria de Nuestra Señora del Pilar" registry of Baptisms for the year 1919, baptism took place on 21 November 1919
^ a b c d Borroni & Vacca (1970).
^ "Remembering Evita. :: Americas :: April 2008 - Britannica Online Encyclopedia" . Britannica.com . Retrieved 2011-01-27 .
^ Fraser & Navarro (1996:3).
^ Fraser & Navarro (1996:4).
^ a b c d e Barnes (1978).
^ a b c Quieroz (p. 14).
^ Fraser & Navarro (1996:27).
^ Crassweller (1987:11).
^ Fraser & Navarro (1996:32–33).
^ Perón (1952:17).
^ Fraser & Navarro (1996:33).
^ a b Fraser & Navarro (1996:44).
^ Perón ( ISBN 84-320-6602-8 ) (1976).
^ Fraser & Navarro (1996:43).
^ Fraser & Navarro (1996:39).
^ Crassweller (1987:170–1).
^ A&E (1996).
^ Fraser & Navarro (1996:88–89).
^ Fraser & Navarro (1996:89).
^ Alan Michie, God Save The Queen, p. ___ (1952)
^ Fraser & Navarro (1996:98–99).
^ Fraser & Navarro (1996:208)
^ Fraser & Navarro (1996:91).
^ Fraser & Navarro (1996:117).
^ Main (1980).
^ Fraser & Navarro (1996:114).
^ Crassweller (1987:209–210).
^ Fraser & Navarro (1996:119).
^ Fraser & Navarro (1996:126–7).
^ Fraser & Navarro (1996:126).
^ Crassweller (1987:214-217)
^ Fraser & Navarro (1986:143).
^ Famous Patients, Famous Operations, 2002 - Part 6: The Case of the Politician's Wife Medscape Today, 5 December 2002. Retrieved 8 July 2010.
^ Fraser & Navarro (1996:148).
^ a b Lerner (2000).
^ George T. Pack, MD 1898-1969 A Tribute
^ Ortiz.
^ Fraser & Navarro (1996:164–166).
^ 1952 Summer Olympics official report. p. 91. - accessed 1 August 2010.
^ Time. "In Mourning." August 11, 1952. . Retrieved November 9, 2006.
^ "Rice University: Julie M. Taylor" . Ruf.rice.edu . Retrieved 2011-01-27 .
^ Eva Perón: Intimate Portrait. Lifetime Television . ISBN 1-57523-677-X Interview with Julie M. Taylor
^ Fraser & Navarro (1996:164).
^ Ara (1974:65).
^ Crassweller (1987:246).
^ Fraser & Navarro (1996:Epilogue).
^ Fraser & Navarro (1996:192).
^ Rousso-Lenoir.
^ McManners (2001:440).
^ Adams (1993:203).
^ "Evita Or Madonna: Whom Will History Remember?" Interview with Tomas Eloy Martinez" . Archived from the original on May 4, Lap november 9., 2009.
^ Argentines swap pesos for 'Evitas' . Retrieved 4 October 2006.
^ Evita Museum . Retrieved 13 October 2006.
^ Taylor (p. 147).
^ Taylor (p. 148).
^ Fraser & Navarro (1996:100).
^ Levine (p. 23).
^ Crassweller (1987).
^ Evita by Roger Ebert
^ Martínez, Tomás Eloy (1997-01-20). "The woman behind the fantasy. prostitute, fascist, profligate—Eva Perón was much maligned, mostly unfairly" . Time . Retrieved 2009-01-28 .
^ "The Jews and Perón: Communal Politics and National Identity in Peronist Argentina, 1946–1955" by Lawrence D. Bell Retrieved May 2, 2008
^ Passmore, Kevin. Fascism: A Very Short Introduction . Oxford University Press. ISBN 0-19-280155-4 .
^ Fraser & Navarro (1996:195). "Stigwood next hired the flamboyant director Ken Russell, who tested Elaine Paige, who had starred in the stage version, and Liza Minnelli."
^ Gates, Anita. ""Evita Perón" review in New York Times" . Movies.nytimes.com . Retrieved 2011-01-27 .
^ Fraser & Navarro (1996:193).
^ Fraser & Navarro (1996:194).
^ Guillermoprieto (2002:16)
Bibliográfia
Evita: The Woman Behind the Myth . A&E Biography. 1996 1996
Adams, Jerome R (1993). Latin American Heroes: Liberators and Patriots from 1500 to the Present . Ballantine Books. ISBN 0345383842 .
Ara, Pedro (1974). El Caso Eva Perón .
Barnes, John (1978). Evita, First Lady: A Biography of Eva Perón . New York, New York: Grove Press.
Vacca, Roberto (1970). Eva Perón . CEAL.
Crassweller, Robert D (1987). Peron and the Enigmas of Argentina . WW Norton & Company. ISBN 0393023818 .
Fraser, Nicholas; Navarro, Marysa (1996). Evita: The Real Life of Eva Perón . WW Norton & Company.
Guillermoprieto, Alma (2002). Looking for History: Dispatches from Latin America . Vintage. ISBN 0375725822 .
Lerner, BH (2000). "The illness and death of Eva Perón: cancer, politics, and secrecy". Lancet (355): 1988–1991.
Levine, Lawrence. Inside Argentina from Perón to Menem: 1950–2000 From an American Point of View . ISBN 0964924773 .
Main, Mary (1980). Evita: The Woman with the Whip . ISBN 0 396 0783 46 .
McManners, John (2001). The Oxford Illustrated History of Christianity . Oxford University Press. ISBN 0192854399 .
Ortiz, Alicia Dujovne. Eva Perón . ISBN 0312145993 . [ clarification needed (not enough information to locate source) ]
Perón, Eva (1952). La Razón de mi vida . Buro Editors.
Juan Pablo Queiroz, Tomas De Elia, ed. Evita: An Intimate Portrait of Eva Peron .
Rousso-Lenoir, Fabienne. America Latina . ISBN 2843233356 .
Taylor, Julie M.. Eva Perón: The Myths of a Woman . ISBN 0226791432 .
További olvasnivaló
Guareschi, Roberto (November 5, 2005). "Not quite the Evita of Argentine legend". New Straits Times , p. 21.
The Evolution of Eva Perón in the North American Consciousness
Buenos Aires: Home of Evita, Forever Young and Beautiful by Graham Reid, The New Zealand Herald , May 7, 2009
Külső hivatkozások

Wikimedia Commons has media related to: Eva Perón
Argentina portal
Életrajz portál
Eva Perón Historical Foundation
Eva Perón at the Internet Movie Database
casahistoria pages on Perón Les Fearns site, also links to Eva Perón pages
Politikai irodák
Előtt
Juan Perón Head of the Argentine Secretariat of Labour
1946–1952 Utódja
José María Freire
Előtt
Minister of Health Head of the Argentine Ministry of Health
1946–1952 Utódja
Minister of Health
Előtt
Egyik sem President of the María Eva Duarte de Perón Foundation
1948–1952 Utódja
Juan Perón
Pártpolitikai irodák
Előtt
Egyik sem President of the Peronista Feminist Party
1947–1952 Utódja
Delia Parodi
Előtt
Juan Hortensio Quijano Peronist Party nominee for Vice President of Argentina and President of the Argentine Senate
1951–1952 Utódja
Juan Hortensio Quijano
Honorary titles
Előtt
Position created Spiritual Leader of the Nation of Argentina
1952 1952 Utódja
Post abolished
Előtt
Conrada Victoria Torni First Lady of Argentina
1946–1952 Utódja
Vacant
[hide]v · d · e Maria Eva Duarte de Perón
Férj
Juan Domingo Perón

Politika
Eva Perón Foundation · Ciudad Evita (Evita City) · Peronista Feminist Party · General Confederation of Labour · European Rainbow Tour · Spiritual Leader of the Nation · First presidential term · Second presidential term
Önéletrajz
La Razón de mi Vida · Mi Mensaje
Cultural depictions
The Woman with the Whip (biography) · Evita (musical) · Evita (film) · Eva Perón: The True Story

View page ratings
Rate this page
What's this?
Trustworthy
Objective
Complete
Well-written
I am highly knowledgeable about this topic (optional)

Submit ratings
Categories : Actor–politicians | Argentine film actors | Justicialist Party politicians | Suffragists | Cancer deaths in Argentina | Deaths from cervical cancer | Folk saints | Eva Perón | Mummies | People from Buenos Aires Province | Spouses of the Presidents of Argentina | Argentine women in politics | Burials at La Recoleta cemetery | 1919 births | 1952 deaths